|
A XV. század második felétől lezajló mélyreható társadalmi változások, valamint a földrajzi felfedezések hatására egyre szélesebb körben nőtt meg az érdeklődés a világ mind alaposabb megismerése iránt. A nyomdászat technikai fejlődésével, a rézmetszet elterjedésével a tárgyi feltételei is megteremtődtek a korszerű, széles igényeket kielégítő, átfogó munkák megjelenésének. A XVI. század második felében napvilágot láttak az első, mai értelemben vett atlaszok. A németalföldi térképész-iskola képviselői (Abraham Ortelius, Gerhard Mercator stb.) sorra adták ki műveiket. Ortelius "Theatrum orbis terrarum"-a, az első igazi atlasz szolgált előképéül Georg Braun és Frans Hogenberg monumentális városképgyűjteményének, a "Civitates orbis terrarum"-nak, amelyben a fenti lapok először láttak napvilágot. 1572 és 1617 között hat kötetben mintegy 360 lapon több mint 500 város és vár madártávlatú képe jelent meg. Gyorsan elterjedt, világszerte hatalmas sikert aratva, amit bizonyít, hogy a számos latin kiadás mellett hamarosan francia és német magyarázó szöveggel is elkészült. A szöveget Georg Braun a tudós kölni kanonok írta. Kiadótársa, a Németalföldről elmenekült Frans Hogenberg festő és rézmetsző volt, majd halála után fia, Abraham folytatta munkáját. Simon van den Neuwel (Novellanus) közreműködésével készítették a helyszínrajzokról a metszeteket. Több, mint száz művész és térképész működött közre a monumentális munkában, köztük Jacob van Deventer, Heinrich van Rantzau, és talán a legismertebb, az Amszterdamból menekült festő és rajzoló, Georg (Joris) Hoefnagel. Braun és Hogenberg halála után Jan Jansson amszterdami kiadó megvette a városképek rézlemezeit, és újakkal kibővítve, 1657-től újra közreadta azokat, "Urbium Totius Germaniae superioris" címmel. A mű megjelenésének idején Magyarország az európai közvélemény figyelmének középpontjában volt. A török térhódítás veszélye élénken foglalkoztatta a kortársakat. Ezt az érdeklődést erősítették Bonfini, Zsámboki, Brodarics és más történetírók külföldön is ismert munkái, valamint a török elleni harcokról szóló röplapok, tudósítások is. Ennek eredménye lehet, hogy 18 magyar lapon 19 magyar vár képe szerepel a műben (Visegrád és Érsekújvár, valamint Buda és Pest közös lapon látható, Budát kétszer ábrázolták). Ezt bővítette Jansson további néggyel (Hatvan, Nyitra, Nagyszombat, Tokaj). A lapok nagy része (a 18-ból 12) az 1617-ben megjelent hatodik kötetben található, ami valószínűleg a tizenötéves háború miatti fokozott érdeklődés eredménye. A magyar lapokról sokáig azt hitték, hogy azokat Hoefnagel készítette, pedig a látképeken a neve mellett mindig a "communicavit", vagyis "közzétette" kifejezés jelzi, hogy ő a más művészek által készített rajzokat dolgozta át egységes stílusban a rézbe karcoláshoz, és úgy bocsátotta azokat a kiadók rendelkezésére. Valószínűleg azonban járt Magyarországon, mert élete végén II. Rudolf császár udvari festője volt Prágában és Bécsben. Nevét halála után is feltüntették a kiadók a látképeken, de megtévesztő módon a metszetek megjelenésének 1617-es dátumával.
Tekintettel arra, hogy tételünk a két sorozat összes magyar lapját tartalmazza, páratlan ritkaságnak tekinthető. A lapok egyenként való összegyűjtése szinte lehetetlen, de mindenesetre több évtizedet venne igénybe.
1. Buda vulgo Ofen...
Készítőjét nem ismerjük. Eredetileg az első kötet 41. lapján jelent meg 1572-ben, Bécs látképével közös lapon. A kép Erhard Schön 1541-es ostromot ábrázoló fametszete alapján készült. A várhegy és a gellérthegyi erőd nyugat felől látható, de fordított helyzetben. Pest helyére hegyeket képzelt a művész. A bal alsó sarokban a lemez hibája okozta, jellegzetes sérülés nyomával.
Mérete: 155 x 475 mm.
2. Posonium. Pressburg.
Pozsony vár és város látképe a Duna túlpartjáról felvéve, a hátoldalon latin szöveggel. Készítője ismeretlen. Eredetileg a IV. kötet 44. lapján jelent meg, 1588-ban. Buda eleste után Pozsony lett a királyi Magyarország fővárosa, az országgyűlések színhelye, 1552-től itt őrizték a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A fallal körülvett Óvárosban jól kivehető a Szent Márton-templom, a klarisszák temploma, és a tornyos városháza jellegzetes épülete. A kép előterében nemesi viseletbe öltözött nők és gyermekek csoportja áll, a háttérben szőlőhegyek, a Dunán hajómalom és komp látható.
Mérete: 295 x 495 mm.
3. Iauerinum vulgo Rab
Győr vár és város látképe délről. Niccolo Angielini olasz hadmérnök 1566-ban készített rajzát tette át Hoefnagel kisebb méretre, és így bocsátotta a kiadók rendelkezésére. Eredetileg az V. kötet 54. lapján jelent meg 1597-98-ban. A török terjeszkedéssel Győr a magyar végvári lánc egyik legfontosabb láncszeme lett, Bécs elővédjének számított. A XVI. század közepétől olasz hadmérnökök tervei alapján építették ki. 1594-ben Szinán pasa hatalmas sereggel kezdett a vár ostromához, amelyet Ferdinand Hardegg várkapitány szabad elvonulás fejében feladott (a haditanács halálra ítélte emiatt). A képen a vár felülről látszik, mintha egy magas hegy tetejéről néznénk. Jól kivehető a székesegyház és a püspöki palota jellegzetes tömbje. Az előtérben két nőalak áll főnemesi öltözetben, mellettük egy sebesült lengyel lovag és török foglya, mögöttük hajdúk alakjai látszanak.
Mérete: 350 x 515 mm.
4. Comorra
Komárom vár és város kétosztatú látképe. A részletes és hiteles rajzokat Georg Hoefnagel fia, Jakob készítette 1595-ben. Eredetileg az V. kötet 55. lapján jelent meg. Az olasz hadmérnökök tervei alapján kiépített Komárom a XVI. század végére az ország egyik legfontosabb végvárává vált. A Csallóköz, az ország északnyugati része és Bécs védelmének szempontjából is stratégiai jelentőségű hely volt. A felső képen a vár és a város északkeleti irányból, a Vág-Duna túlpartjáról látható. A kép előterében hajdúk állnak, a Dunán a várat védő hadiflotta úszik (a rajzoló feltehetőleg járt Magyarországon, és láthatta az erősséget védő hadigályákat és naszádokat). Az alsó képen a várat a város felől látjuk, felülnézetből. A Duna északi partján vonuló sereg, a vízen hajók láthatók.
Méretük: 165 x 480 és 190 x 480 mm.
5. Owar germanice Nieuhuisel — Vizzegrad germanice Plindeburg
Érsekújvár és Visegrád látképe kétosztatú, közös lapon. A rajzokat Georg Hoefnagel fia, Jakob készítette 1595-ben. Eredetileg az V. kötet 56. lapján jelent meg. Esztergom 1543-as eleste után Várdai Pál érsek kezdte építtetni az Óvár nevű erősséget, majd Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei alapján 1580-1588 között épült ki a korszerű Újvár. A felső képen déli irányból látható, felülnézetből. Az előtérben nemesasszonyok és két nemes alakja látható, kissé távolabb egy ló díszes nyereggel, mellette török rabbal. Visegrád nem játszott komoly szerepet a török időkben. Már 1543-ban elfoglalták a törökök. A tizenötéves háború kezdetén, 1595-ben felszabadult, de csak rövid időre. Az alsó képen Visegrád vára, a túlparton Nagymaros látható délnyugati irányból nézve. Az előtérben két nemesasszony és egy nemesúr alakja, a Dunán hadihajó látszik.
Méretük: (2x) 165 x 450 mm.
6. Strigonium. Gran
Esztergom kétosztatú látképe. A helyszínrajzokat Georg Hoefnagel fia, Jakob készítette 1595-ben. Eredetileg az V. kötet 57. lapján jelent meg. Az 1543-ban török kézre került várat a tizenötéves háború kezdetén, 1595-ben foglalták vissza a keresztény csapatok. A felső képen a Szent Tamás-hegyről látható balra az elpusztult Rácváros, jobbra a romos vár. Az előtérben két nemes és egy katona áll. A kép fölött balra Bakócz Tamás címere és sírfelirata, jobbra Szathmáry György érsek címere és jelmondata található. Az alsó kép előterében az elpusztult Párkány, mellette három kopját törő lovas, a háttérben Esztergom vára látszik.
Méretük: 170 x 510 és 165 x 510 mm.
7. Eisenstadium vulgo Eisenstat, in ultimis finibus Austriae Inferioris civitas — Mannersdorf
Kismarton látképe, az Alsó-ausztriai Mannersdorffal közös lapon. A képet Georg Hoefnagel fia, Jacob készítette. Eredetileg a VI. kötet 22. lapján jelent meg 1617-ben. A város azért kerülhetett be a sorozatba, mert abban az időben Habsburg-birtok volt, emellett nagy kiterjedésű volt a városfallal övezett területe. A nyugati irányból felvett képet balra a gótikus plébániatemplom, jobbra az idealizált - a mai Esterházy-kastély helyén állt - várkastély uralja. A várostól balra szőlődombok, jobbra az előtérben két paraszt alakja látható.
Mérete: 195 x 475 mm.
8. Buda citerioris Hungariae caput Regni auita sedes. vulgo Ofen
Buda és Pest látképe. A kép Leunclavius "Neuwe Chronica" című munkájának (Frankfurt am Main, 1595.) fametszete alapján készült, kis változtatásokkal. Eredetileg az VI. kötet 30. lapján jelent meg. Buda 1541-ben került török kézre, és 1686-os felszabadításáig vilajet székhelye volt. A kép előterében a fallal övezett Pest, mellette a budai pasa és egy katona alakja látható. Jól kivehető a hajóhíd és a gellérthegyi erőd is. Nem tekinthető teljesen hitelesnek az ábrázolás (több kisebb pontatlanság mellett a királyi palota itt kelet-nyugati irányban terül el).
Mérete: 315 x 475 mm.
9. Cassovia
Kassa város látképe. Egidius van der Rye, Ferdinánd főherceg németalföldi udvari festője képe alapján készült. Eredetileg a VI. kötet 31. lapján jelent meg. Kassa Északkelet-Magyarország legjelentősebb városa, a Felső-magyarországi Főkapitányság székhelye volt. A Bocskai-féle felkelés idején fontos szerepet játszott, 1604-ben a hajdúk elfoglalták. A délről felvett, rendkívül hű ábrázoláson jól kivehető a bástyás fallal kerített városban a dóm épülete a Szent Mihály-kápolnával, a Ferences- és a Domonkos-rend temploma. Az előtérben egy katona és egy polgár áll.
Mérete: 305 x 530 mm.
10. Agria vulgo Erla
Eger várának látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 32. lapján jelent meg. A várat az 1552-es ostrom után Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei alapján jelentősen megerősítették. Ennek ellenére 1596-ban III. Mohamed szultán seregének megjelenésére a zsoldosokból álló őrség harc nélkül feladta. Csak 1687-ben szabadult fel, tehát a kép felvételének idején török fennhatóság alatt volt. A déli irányból ábrázolt várban jól kivehető a romos székesegyház, a vár előtt kisebb összecsapás jelenete látható.
Mérete: 320 x 450 mm.
11. Zolnock
Szolnok várának látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 33. lapján jelent meg. A török terjeszkedés miatt gyorsított ütemben kiépített palánkvárat a budai és a temesvári pasa egyesített serege rövid ostrom után 1552-ben elfoglalta, és csak a hódoltság végén szabadult fel. A felvétel idején török szandzsák székhelye volt. A keleti irányból, felülnézetből készült képen jól látható a négyszögű várban a török dzsámi a minarettel, a szintén fallal övezett város épületei, előttük a Tiszán átvezető fahíddal. A folyón hajók, az előtérben két török látható tevékkel.
Mérete: 335 x 510 mm.
12. Dotis
Tata látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 34. lapján jelent meg. A Buda eleste után végvárrá előlépett erősség a tizenötéves háború során többször cserélt gazdát, de a törökök hosszabb időre nem tudták megtartani. 1605-ben Bocskai csapatai foglalták el. A nyugati irányból, felülnézetből felvett képen a mocsarak által védett, bástyás külső védőfalon belül jól látható a Mátyás idején kiépült reneszánsz palota kissé romos, átalakított épülete.
Mérete: 325 x 445 mm.
13. Papa
Pápa várának látképe. A helyszínrajzot Philippus Fernandeus készítette. Eredetileg a VI. kötet 35. lapján jelent meg. A Garai család várkastélya Buda eleste után lépett elő végvárrá. 1577 és 1592 között olasz hadmérnökök tervei alapján építették ki. 1594-ben a törökök elfoglalták, de három év múlva felszabadult. A déli irányból, felülnézetből felvett képen jól kivehető a várkastély épülete, körülötte a vár palánkja, majd a várost övező bástyás falgyűrű. A kép különlegességét az előtérben levő jelenet adja: 1600-ban a várat védő vallon zsoldosok a török kezére akarták adni a várat. Elrettentésül karóba húzták őket, ennek az érzékletes ábrázolása látható a kép bal oldalán.
Mérete: 330 x 490 mm.
14. Sanctonicolaum
Törökszentmiklós várának látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 37. lapján jelent meg. Szentmiklós palánkvára nem volt számottevő erősség, 1552-ben került török kézre. 1595-ben török őrsége a keresztény sereg közeledtére felgyújtotta és harc nélkül elvonult. A keleti irányból, felülnézetből felvett képen a várban a dzsámi és a minaret mellett égő, romos épületek látszanak (feltehetően a törökök kivonulása után készült).
Mérete: 325 x 435 mm.
15. Zaros
Sáros várának látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 38. lapján jelent meg. A Tarca folyó partján, magas hegyen épült vár a török időkben nem játszott jelentős szerepet, magas tornyokkal erősített külső várfala már elavultnak számított. A falon belül jól kivehető a belső vár épülettömbje a palotával és az öregtoronnyal. A hegy oldalában szőlőültetvények, a vár alatt balra Nagysáros kéttornyú várkastélya, a Rákócziak kedvelt tartózkodási helye látható. A kép érdekessége az előtérben solymászni induló vadászok csoportja.
Mérete: 310 x 435 mm.
16. Palanka
Drégelypalánk várának látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 39. lapján jelent meg. Miután a törökök 1552-ben elfoglalták a Szondy György által védett Drégely várát, a rommá lőtt erősség helyett a falu temploma körül építettek ki másikat. 1593-ban a keresztény csapatok felszabadították, és 1615-ben helyreállították. A vár mögött a háttérben Nógrád és Drégely várak sziluettje látható.
Mérete: 325 x 440 mm.
17. Varadinum
Várad vár és város látképe. Készítője ismeretlen. Eredetileg a VI. kötet 40. lapján jelent meg. Az Erdély kulcsának is nevezett erősség az egyik legfontosabb magyar végvár volt. 1570 után Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei alapján épült ki. 1598-ban a törökök sikertelenül ostromolták. A déli irányból, felülnézetből felvett képen jól kivehető az ötszögű, olaszbástyákkal erősített várban a székesegyház épülete, előtte a Kolozsvári testvérek által készített királyszobrokkal, amelyek az 1664-es ostrom idején pusztultak el. A vár mellett a megerősített város képe, mögötte a Körösön vízimalmok látszanak.
Mérete: 335 x 455 mm.
18. Claudiopolis Coloswar vulgo Clausenburg. Transilvaniae civitas primaria.
Kolozsvár látképe. Egidius van der Rye, Ferdinánd főherceg németalföldi udvari festője képe alapján készült. Eredetileg a VI. kötet 41. lapján jelent meg. Az Erdély politikai és szellemi központjának is tekintett települést Zsigmond király emelte szabad királyi városi rangra. Hatalmas tornyokkal védett városfala jóval nagyobb területet védett, mint a fejedelmi székhely, Gyulafehérvár esetében. A gyönyörű képet a Szent Mihály-székesegyház uralja, az előtérben látható három nemesasszony ábrázolása pedig a sorozat egyik legszebb lapjává emeli.
Mérete: 300 x 430 mm.
19. Hatwan
A hatvani vár és a város kétosztatú látképe. A felirat szerint egy olasz építész rajza alapján Wenzel Hollar készítette. Jansson "Urbium Totius Germaniae superioris" című munkája I. kötetének 62. lapján jelent meg először, 1657-ben. A mohácsi csata után emelt erősséget védői 1544-ben harc nélkül feladták. Török szandzsák székhelye lett. A tizenötéves háború idején rövid időre visszafoglalták, de csak 1687-ben szabadult fel végleg. Az északi irányból, oldalnézetből felvett felső kép előterében egy török és egy magyar katona áll. A délről, felülnézetből készült alsó képen jól láthatók a vár és a fallal kerített város épületei, a dzsámik, a minaret, és attól balra egy négyszögű torony.
Méretük: 150 x 470 és 190 x 470 mm.
20. Nitria vulgo Neitra
Nyitra vár és város látképe. Ismeretlen művész rajza alapján Wenzel Hollar készítette. Jansson munkája II. kötetének 95. lapján jelent meg először, 1657-ben. Püspöki székhely volt. A kép felvétele idején jelentősebb katonai szerepet nem játszott, Bocskai és Bethlen csapatai is elfoglalták. 1663-ban rövid időre török kézre került. A délkeletről készült képen jól kivehető a várban a székesegyház és a püspöki palota épülettömbje, jobbra pedig a Vazul-torony, ahol Szent István a hagyomány szerint megvakíttatta és fogva tartotta Vazult. A vár alatt a fallal védett város, előtte a Nyitra túlpartján levő, palánkkal kerített település látszik.
Mérete: 350 x 470 mm.
21. Tokay
Tokaj vár látképe. Készítőjét nem ismerjük. Jansson " munkája II. kötetének 140. lapján jelent meg először. A XVI. században a nem túl jelentős erősség többször cserélt gazdát a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség közötti harcokban. Az 1609-es országgyűlés elrendelte az akkor romos vár megerősítését. Ezután épült ki komoly erődítménnyé. Bethlen Gábor itt tartotta lakodalmát. A délnyugatról felvett képen jól látható a kerek bástyákkal védett külső falgyűrűn belül a belső vár tömbje, az öregtoronnyal és a palotaépülettel. Balra a város a várba vezető híddal, a kép előterében egy katona és egy szerzetes alakja látszik. A város fölötti hegyeket mindenütt szőlőültetvények borítják.
Mérete: 350 x 470 mm.
22. Tyrnavia vulgo Dyrna
Nagyszombat város látképe. Ismeretlen művész rajza alapján Wenzel Hollar készítette. Jansson munkája II. kötetének 142. lapján jelent meg először. A város jelentősége Esztergom elestével (1543) nőtt meg, amikor az esztergomi érsek ide tette át székhelyét. A kép felvétele idején az ellenreformáció és a királyi Magyarország szellemi központja volt. Nagyobb katonai szerepet nem játszott. A keleti irányból készült képen a téglából épült, tornyokkal erősített fallal övezett városban jól kivehető a Szent Miklós- és az Egyetemi-templom, valamint a Várostorony épülete. Az előtérben egy nemesasszony és két kísérője áll.
Mérete: 335 x 440 mm. |
| Minden lap paszpartuban, keretezve. |
|
| Soltész: Régi magyar várak (Bp., 1993.); Rózsa: 2., 76. |
|
|
