Lucas Cranach — Dürer mellett — a német reneszánsz festészet egyik legjelentősebb alakja, az ún. dunai iskola egyik elindítója. 1504-ben telepedett le Wittenbergben, ahol haláláig a szász választófejedelmek udvari festőjeként működött. Tevékenyen részt vett a reformáció folyamatában, szoros barátság fűzte Luther Mártonhoz. A protestáns egyházi festészet megteremtőjének tekintik, művei nagy szerepet játszottak az új tanok képi kifejezésében. A metszeten alul egy kőlapon a művész monogramja és a készítés évszáma (1509) olvasható. A kettő között látható denevérszárnyú kígyó 1508-ban kapott nemesi címeréről származik, melyet gyakran használt munkái jelölésére. A papír vízjele (címerpajzs) a felső rész közepén található. A késő középkori legenda szerint az ékesszólásáról híres Aranyszájú Szent János — méltatlannak érezvén magát papi hivatására — a pusztába vonult vissza. A remete egy eltévedt hercegnővel találkozott, akit beengedett éjszakára a barlangjába. Miután a paráznaság bűnébe estek, reggel a szent — hogy bűne titokban maradjon — szakadékba vetette a hercegnőt. Tettének súlyát felismerve Rómába sietett feloldozásért, de nem kapta meg azt. Vezeklésként megfogadta, hogy addig nem emelkedik fel a földről, amíg bűnei bocsánatot nem nyernek, ezért éveken keresztül négykézláb járt. Egy napon — csodával határos módon élve — a hercegnő újra megjelent előtte, János gyermekével a karján. A kisded ekkor kinyilatkoztatta apja bűneinek bocsánatát. A téma kiváló lehetőséget adott a művésznek a gazdag természeti környezet ábrázolására. A történet alapján többek között Albrecht Dürer is készített metszetet. Erősen körülvágva. Paszpartuban. Mérete: 254 x 251 mm.


Hollstein, Friedrich Wilhelm Heinrich: Hollstein’s German engravings, etchings and woodcuts c.1400-1700 (Amsterdam, 1954) 1.

143. árverés - 120. tétel < >

143. árverés - 120. tétel
< >