117. árverés - 102. tétel
A váradi egyház (káptalan) requisitorai által kiadott, latin nyelvű oklevél.
|
| Somlyai Báthory Kristóf erdélyi vajda parancslevele alapján beiktatják Maróczy Pétert a Bihar vármegyei Középősi, más néven Prépostősi nevű birtokába (az Országos Levéltár közlése nyomán). A váradi káptalant 1472-ben alapította a váradi püspök. A XVI. század közepén a váradhegyfoki (Váradelőhegy, Szentistván) premontrei, majd pálos kolostor levéltárát is hozzácsatolták. Bunyitay Vince ezt írja a püspökség monográfiájában: "1557-ben a Szent István-káptalan levéltára is egyesíttetett vele. Ettől kezdve pedig, minthogy a csanádi és aradi káptalanok is megszűnnek, az egész tiszántúli nagy darab földnek egyetlen hiteleshelye a >>váradi káptalan<< volt. Mert a >>káptalan<< név folyton megmaradt, de az úgy a Tiszántúl, mint Erdélyben, nem egyházi testületet jelentett, hanem káptalani eredetű levéltárat vagy ilyen levéltári tisztviselőt. A >>requisitor<< vagy >>káptalan<< cím vegyesen használtatott, sőt az utóbbi némi előszeretettel is... A requisitorokat, Váradon rendszerint négyet, a fejedelem nevezte ki s a fejedelmi pénztár fizette." Az 1557-es tordai országgyűlés rendelte el, hogy a hiteleshelyi levéltárak őrzését világi requisitorokra, vagyis levélkeresőkre bízzák. Ezzel az erdélyi hiteleshelyi gyakorlat elvált a magyar királyság területén bevettől. Pergamenoklevél. A pecsétet tartó zsinór maradványaival. Kelt: Várad, 1580. I. 9. |
| Chapter of Várad. Document in Latin. |
|
|
|
|
