|
| Claudiopoli, 1565. (Heltai.) |
| (272)p. Korabeli kéziratos jegyzetekkel. A címlap és kilenc levél másolattal pótolva. A P és K füzetet felcserélve, a P füzet leveleit összekeverve kötötték be. |
| A mű: A könyv főrészében Antonio Bonfini Rerum Hungaricarum decades című történeti munkájának Mátyás királyra vonatkozó fejezetei, azaz a harmadik dekád kilencedik és tizedik könyve, valamint a negyedik dekád első hat könyve található. A művet Janus Pannonius Mátyás király nevében kiadott latin költeménye zárja. Heltai Gáspár tudományos igényű szövegközlésének alapjául az erdélyi Besztercéről származó Martin Brenner gondozásában, 1543-ban megjelent bázeli Bonfini-kiadás szolgált. Ebben azonban még csak az első három dekád szerepelt. Szikszai Fabricius Balázs bevezetőjéből derül ki, hogy a negyedik dekád ide tartozó könyveinek kéziratát Csáky Mihály fejedelmi kancellár adta át Heltainak. Ő a negyedik dekád előtt külön fel is hívta az olvasók figyelmét erre, a mű végén pedig a még lappangó négy könyv felkutatását kérte olvasóitól. A teljes mű először csak 1568-ban jelent meg, Zsámboki János gondozásában. Az olasz származású humanista munkája a magyar történetírás egyik legjelentősebb alkotása. Bonfini Mátyás király felkérésére kezdett hozzá a munkához, amelynek befejezésében II. Ulászló uralkodása idején bekövetkezett halála akadályozta meg. 1496-ig dolgozta fel a magyar történelmet, jelentős teret szentelve a korabeli eseményeknek. Páratlan forrásértéke éppen a Hunyadiak és Jagellók korának, az udvari életnek és a fontosabb eseményeknek részletes, hű bemutatásában rejlik. Szinte minden későbbi történetíró felhasználta kútfőként. A nyomda: Hoffgreff György alapította 1550 körül a kolozsvári nyomdát, melynek első pontosan keltezett kiadványa, a Ritus 1550 májusában látott napvilágot. Heltai feltehetően ezután csatlakozott a vállalkozáshoz. A műhelynek jelentős szerepe volt az antikva betűk használatának általánossá válásában. A Sárvár-újszigeti műhely megszűnése (1541) után Huszár Gál felléptéig (1558) ez volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelvű könyvek jelentek meg. Hoffgreff halála után Heltai egyedül folytatta a munkát. Újraöntötte a betűkészletet és saját papírmalmot hozott létre. 1565-től világiasabb tárgyú művek: szórakoztató munkák, széphistóriák, történelmi művek kiadásával kezdett foglalkozni. E korszak egyik becses darabja kötetünk. Később özvegye, majd az örökösök vezették a nyomdát, amely 1660-ig működött. Ez volt a XVI. század legtermékenyebb műhelye, mintegy 200 kiadvánnyal. Termékei között Heltai munkái mellett a magyar művelődéstörténet olyan kimagasló darabjai szerepelnek, mint Tinódi Cronicája, az ún. Hoffgreff-énekeskönyv, Melius Juhász Herbariuma és Baranyai Decsi Syntagmája. A nyomdász-kiadó: A XV-XVI. század fordulóján, feltehetően a Szeben megyei Nagydisznódon (Heltau) született Heltai nem csupán nyomdászként játszott jelentő szerepet a magyar művelődés történetében. Wittenbergben tanult, majd hazatérve a kolozsvári evangélikus szászok lelkészeként működött. Később kálvinista, majd unitárius lett. 1536-tól fokozatosan a magyar nyelvű irodalom felé fordult, amelyben nyilván üzleti megfontolások is szerepet játszottak. Jelentős szerepe volt a magyar helyesírás kialakulásában. Ő rögzítette az "sz" hang sajátos magyar jelét, a palatálisokét (gy, ly, ny, ty) és ő tett először vesszőt a hosszú magánhangzókra. Egyik nagy álma volt egy teljes magyar bibliakiadás, amelynek fordításán több társával mintegy 15 éven át dolgozott. Nevéhez fűződik az első klasszikus magyar nyelvű elbeszélő prózai mű, a Száz fabula, valamint az első világi témájú novelláskönyv, a Ponciánus császár históriája is, ezért a reneszánsz széppróza egyik megteremtőjeként tartják számon. A példány: Az RMNy szerint hazai közgyűjteményben csupán három teljes darabját őrzik. Könyv- és művelődéstörténeti szempontból a pótlások ellenére rendkívül becses, figyelemre méltó darab. |
| Korabeli stílust utánzó, historizáló bőrkötésben. Több levele foltos, apró szakadásokkal, néhány levélen javított, egy esetben a szöveget is érintő hiánnyal. Néhány levélen kismértékű rovarrágás nyomával. 19th century leather. 10 leaves replaced by copies, some stained and slightly damaged. RMNy 209.; RMK I. 97. |
|
|
|
|
